roma gyerekek



Önkénteseket várunk
Pedagógusok, szülők írják, mondják
Ruhát, könyvet, játékot, írószert gyűjtünk. Segíts
Jól csinálják...
" Illesztő" Rendhagyó cigány népismereti órák
Családi Napközik a roma gyerekek számára( is)!
Roma pedagógusok tára
Tehetséges roma gyerekeket keresünk!
Támogatókat keresünk!
Gyermekvédelem, nem csak szóban
100 éve született az első cigány értelmiségi nő
Most teszünk érte....
A romák esélyeiről kérdeztük őt is...
Roma munkavállalók, pedagógusok érdekvédelme
Így látjuk a szegregáció - integráció kérdését
Konferenciák, versenyek, egyéb rendezvények
Állást kínál
Állást keres
Az Utolsó Padban Egyesület céljai, tevékenysége
Fórum







Hírlevél felíratkozás

Keresztnév: E-mail:

100 éve született László Mária László Mária az első cigány származású politikus volt. Élete, munkássága, kitartása mindannyiunk számára tanulságos, olyan látlelet, amely kiválóan érzékelteti a különböző társadalmi rendszerek, ideológiák viszonyát a tömegből kitűnő emberhez, csoporthoz. Életének, munkásságának iskolai oktatásban történő megismertetése nagyban hozzájárulhat az előítéletekkel teli cigánykép megváltoztatásához. 1909. november 17-én született Nagykátán, édesanyja Czinka Rozália 13 gyermeket szült, közülük hatan egészen kicsi korukban elhaláloztak. Édesapja, László Farkas lovakkal kereskedett. A megállapodott, viszonylag jó anyagi körülmények között élő család megfelelő hátteret nyújtott a gyermekek számára a tanuláshoz. A szülők jó kapcsolatot ápoltak a nem cigányokkal. Tárgyi - és szokáskultúrájuk hasonlított az átlagos körülmények között élő parasztságéhoz. Az iskoláztatás társadalmi kiszélesítése, a korabeli reformok elérték a László család gyermekeit is. Volt, aki tanárrá, újságíróvá, volt, aki hivatalnokká vált közülük. Nagykátán, a falu összebújt házitól jóval távolabb , egy vert falú, nádfedeles, szobakonyás házikóban született. Visszaemlékezéseit olvasva egy kép tárul elénk gyermekkoráról, fiatal éveiről. Kinőve a tulipános bölcsőt, mesébe feledkezve édesden eszi a hamuban sült krumplit, majd mély álomba merül a nagymamája kötényéhez bújva. Később , cserfes, mosolygós, fürge kislány, aki a vásárokról hazatérő édesapját kedves, pergős beszédjével fogadja. Boldog, mert iskolás lehet, s mert ő is olvashat és írhat, mint a nagyok . A szülők féltve, de elengedik egy másik, nem csak a cigányok számára új világba. Levelezést folytat gróf Apponyi Alberttel, Kéthly Annával. Aktívan tevékenykedik a szociáldemokrata pártban. Szabadidejében a cigányok körében végez segítő, felvilágosító munkát. 1933 –tól belső újságíró a Balatoni Kurírnál. Rafael László Mária, illetve Ivánka Mária, vagy név nélkül jelennek meg írásai. A franciás külsejű, hosszú, dús, fekete, hullámos hajú lány budai villákban, magas hivatalokban készít interjút a világ dolgairól, az úri életről, a gazdaságról. 1937-ben megszervezi a pándi cigányok elnyomással szembeni tiltakozó megmozdulását. Ezért, kommunista gyanúsként egy rövid időre letartóztatják, Évekig csendőri megfigyelés alá vonják. Nem kap sehol sem állást. Tudja, hogy a náci propaganda „munkaerő kölcsönző szolgálata” néven kommunisták, fogyatékosok, zsidók, cigányok tömeges kiirtása folyik. Rajong az irodalomért, a művészetekért, ötletes bravúrokkal állít színpadra különböző műveket. Mégis, talán az ösztöne, talán valamelyik jóakarója tanácsa alapján a vészkorszak ideje alatt a „ pöttyös kisasszonyok” uniformisát ölti magára. Kinek is jutna eszébe, hogy az Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Nemzeti Munkaszolgálatának munkáját segítő fiatalok közül vigyen el bárkit is valamilyen munkatáborba - gondolta. . 1944. január 9-én kiállított igazolványa szerint a fenti intézmény sajtó eladója. A szervezeten belül az erdélyi tájakat járva segít a szegény, magyar ajkú családoknak a gyermeknevelésben, háztáji munkákban. Ebben az évben Fonyódon a március 15-i ünnepély alkalmából „Petőfi lelke” című színpadi előadást rendez. Ekkor 35 éves, zsidó származású barátnőjét halálos lövés éri Budapesten a nyílt utcán. Magához veszi annak árván maradt két éves kislányát, felneveli, taníttatja, férjhez adja. A háború utolsó évében dohos pincékben óvja nevelt kislányát. Ez idő alatt, unokatestvére, Pécsi Ilona látja el őket élelemmel. A felszabadulás után a Greshem Palota sajtó osztályán dolgozik, négy szobás polgári lakásban él. Közben szervezi a cigány zenészeket, hagyományos mesterségeket folytatókat, akiket példaként szeretne a cigányság elé állítani. 1947 –től kezdve kapcsolatot keres a különböző minisztériumokkal, pártfunkcionáriusokkal. Elkészíti a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének Alapszabályát. Felirat formájában megfogalmazza a hazai cigányság fejlődésbe való bekapcsolásának módját. A feliratot elküldi több minisztériumi tárcához is. A tárcák illetékesség hiányában kérését elutasítják. A szocialista kormány, amely azt állította magáról, hogy minden társadalmi és kulturális csoport számára egyenlő fejlődést kínál, nem hagyhatta figyelmen kívül László Mária feliratát. 1955 –ben a Minisztertanács foglalkozni kezd az üggyel. L. Mária a következő módon indokolja egy cigányokkal foglalkozó szervezet létrehozásának szükségességét: Bár a legnagyobb létszámú népcsoport vagyunk, s bár alkotmányunk 49.§ -a kimondja a nemzetiségek nyelvének hivatalos használatát, úgy az oktatásban, mint a hivatalos használatban, miután a cigányokról sehol sem esik szó, kiestünk a haladás hivatalosan biztosított menetrendjéből, véletlen szerencsétől, jó szándékú emberektől függ sorsunk, de komplikációk kivizsgálásánál az előítéletek zöme teljes erővel sújt le ránk. Ez mint szomorú tragédia nyilvánul meg életünkben, s belőle, ha kormányzatunk nem segít nincs emberi felemelkedés. Ebből fakadóan, mint sérelmet, mint hiányosságot kell megállapítanom azon körülményt, hogy bár alkotmányunk kimondja, azt ahol 15 nemzetiségi gyermek van, a szülők kívánságra a nemzetiségi oktatást be kell vezetni. Ezzel szemben közel 300 lélekszámú cigány települések 95%-a analfabéta, iskolás évjáratú gyermekei nem nyernek oktatást. Saját nyelvüket is hibásan beszélik. S, bár nyelvük hivatalos használatát nem kérik, de kifejezik azon óhajukat, hogy ősi nyelvük használatát, mely csökkenőben van, megtarthassák. Ennél a pontnál meg kell említenem, hogy alkotmányunk a nemzetiségiek számára eddig 43 nemzetiségi óvodást, 36 nemzetiségi nyelvű iskolát, 256 általános iskolában tanítanak nemzetiségi nyelven. A nemzetiségi nyelvek oktatását kiterjesztették a közép és felső fokú iskolákra, van 6 nemzetiségi gimnázium és hat tanítóképző. A Budapesti Eötvös Lóránt Tudomány Egyetemen filológiai tanszék és sok támogatás van. Mintegy két évi gondolkodás, mérlegelés után a Minisztertanács úgy döntött, hogy támogatja a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének megalakulását. Ekkor már néhány hónapja működtek más kisebbségi szervezetek is, mint a Román Kulturális Szövetség, a Délszláv Szövetség is. Az MCKSZ is a nemzetiségi főosztály irányítása, felügyelete alá került. 1957. október 15-én a hivatalos megalakulás első napján László Mária a német lágerekből visszatért analfabéta cigányok kártérítési ügyében folyamodott a megfelelő szervezethez, egyben határidő módosítást kér a túlélők felkutatására. Javaslatot tesz egy cigány népi együttes felállítására, melynek indoklásában a következőket írja: A cigány népművészet nem azonos azzal, amit az egész világon cigány zeneként ismernek, annál kétségkívül értékesebb és eredetibb, közelebb áll a magyar népművészethez. a nagyközönség előtt mind belföldön, mind külföldön ismeretlen. Ezeknek a kincseknek a feltárása kötelességünk. Majd másfél éves működése alatt roppant, tervező, szervező készségről, teherbírásról tesz tanúbizonyságot. Mintha tanulta volna, hogyan kell egy sokrétű, tárcaközi, nagyszámú önkéntest mozgató szervezetet irányítani. Azt remélte, hogy a felvilágosító munka mind a cigányok, mind a cigányokkal dolgozók körében elfogadást vált ki. Ez sok esetben így is történt, több pedagógussal levelezett. A felnőttek és gyermekeik számára analfabéta osztályokat szervezett, pedagógus napon dísztáviratban köszönte meg a pedagógusok áldozatos munkáját. Jó szónok volt, egy – két mondattal becsalogatta a telepi cigány lakosság problémáit a népfront, a vöröskereszt, zöldkereszt dolgozóinak szívébe. Kezdeményezésére indultak el azok a felmérések, amelyek a romák iskoláztatása, lakhatása, egészségi állapota javítását tűzték ki célul. Neki köszönhető, hogy roma és nem roma aktivisták az iskolás korú roma gyerekek tömegeit íratták be az iskolákba, ha részben adminisztratív módon is, de elkezdődött a romák tömeges iskoláztatása. Egy év alatt 14 vasipari KTSz - t szervez, melyek lábra állásuk után betömörülnek a Vasipari Szakszervezetbe. A KISZ keretein belül működő 50 fős Rajkó Zenekar 4-14 éves növendékei számára nem volt megfelelő gyakorló hely. Tevékenységének első negyedévében pártfogása alá vette a zenekart, jelentősen javított a tárgyi ellátottságukon. Bár nem tervezte, hogy állásközvetítő szolgáltatást is megvalósít de, kiderült, hogy a szövetséghez forduló romák többsége valamilyen munkaügyi kéréssel fordult hozzá. Ezért adminisztrátorával és helyettesével, Gere Györggyel naponta helyeztek állásba cigányokat. Gere György 1959 februárjában így ír tapasztalatairól: „A fekete bőr, tarka ruha gyakran szorgalmas és becsületes munkáskezet takar”. A negyedéves beszámolók sorra kitértek ennek a feladatnak az ellátására, valamint arra is, hogy a munkatársak, munkáltatók egy cigány esetében ugyanazt a negatívumot sokkal súlyosabbnak ítélik meg, mint egy nem cigány esetében. *** 1954-ben a Minisztertanács és a Belügyminisztérium elrendelte a személyi igazolvány-rendszer bevezetését. A rendelet és végrehajtási utasításai nem tartalmaztak olyan kitételt, amely a cigányság megkülönböztetését előírta volna. „Pótlólagos intézkedésként” azonban 1955-ben a Belügyminisztériumban megfogalmazták, hogy a „kóbor cigányokat” (becslésük szerint 20–25 ezer főt) speciális személyi igazolvánnyal kell ellátni: „Azok a cigányok, akik megfelelő munkát és lakóhelyet igazolni nem tudtak, feltehetően bűncselekmények elkövetéséből tartják fenn magukat [...] Javaslatunk, hogy ideiglenes személyi igazolványt adjunk ki a részükre [...]” Úgynevezett fekete igazolványt azonban nemcsak a „kóbor cigányoknak” adtak, hiszen számuk sosem volt több ezer, hanem a cigányság egy jelentős része ilyen személyi igazolvánnyal lett ellátva. László Mária a Belügyminisztériumhoz írt levelében megfogalmazza aggályait a fekete személyi igazolvány kirekesztő voltával kapcsolatosan, s kéri a belügyi szerveket, hogy a cigány embereket ne alázzák meg, azzal, hogy még személyi igazolvány színe is a másságukra utal. Az emberek és kultúrák egyenlőségét hirdető szocializmusban mindenféle vélt indokok, feltételezések alapján ún. közbiztonsági táborokba internálták a cigány származású öregeket, fiatalokat, nőket, férfiakat. Nagyszülők, családanyák fordulnak László Máriához. Aki minden egyes ügyet kivizsgáltat, majd nem habozik, egyértelmű levelet fogalmaz meg az országos rendőrfőkapitány számára, felhívja a figyelmét arra, hogy rendes tisztességes, gyári és egyéb dolgozókat, internálnak, csak azért mert cigányok. Második negyedéves beszámolójában említést tesz arról, hogy a Belügyminisztérium. részéről egy ízben meghívást kaptak, melynek alkalmából Lengyel községben 14 cigány holttestének exhumálásán voltak jelen. Bejelenti, hogy a tettesek csendőrök voltak, kilátásba helyezi, hogy a vizsgálat lezárulta után az árván maradt kiskorúakat, és rokkantakat az MCKSZ képviselni fogja a peres eljárás lefolytatása során. *** Akkor, amikor a Minisztertanács úgy döntött, hogy lehetőséget nyújt az MCKSZ hivatalos megalakulására, akkor két szempont vezérelhette. Egyik az volt, hogy bár a cigányok 1956-ban a többi kisebbséghez hasonlóan nem csoportosultak, nem követeltek semmilyen kisebbségi autonómiát, azonban jól kitapintható volt informális szervezettségük, a közös célok dédelgetése. A másik szempont pedig az, hogy László Mária indokai a cigány szövetség létrehozására igen kidolgozottak voltak, de a célok kuszán voltak megfogalmazva, továbbá nem készült konkrét cselekvési terv, amelyhez tárgyi és személyi feltételek lettek volna rendelve. Az aktivisták jogviszonya, honorálása sem volt tisztázott. Így könnyen elérték, hogy a minisztériumi tárcák cigánysággal kapcsolatos ügyeinek koordinálása helyett László Mária elegendő munkatárs hiányában maga is napi ügyek intézésével kényszerüljön foglalkozni. Negyedévente harminc, vagy több kiszállási napon végezte munkatársaival együtt a szocialista kultúra terjesztését, cigánytelepeken, kultúrházakban. A cigány kisebbségi nyelv és kultúra megőrzését, továbbfejlődését biztosító intézményrendszer és a feladatokat ellátni tudó pedagógusok kiképezése lett volna a feladata. Leveleiből ki is tűnik, hogy erre vállalkozott. Azonban az MCKSZ megalakulását követő pár hónapon belül nyilvánvalóvá vált számára, hogy felettesei nem támogatják tervei megvalósítását. Először burkolt, majd nyílt lejáratásba kezdenek ellene. Felróják számra, hogy a háború évei alatt részt vett a szerintük fasiszta, jobboldali fiatalokból álló Egyetemi Főiskolai Hallgatók Nemzeti Munkaszolgálatának munkájában. A gyanúsítgatás, rágalmazás László Máriában feltépi a régi sebeket, félelmeket. Fájdalmasan visszavonul. Magányát, zárkózottságát megtörik a régi barátok, ismerősök, akikről szintén azt suttogják, hogy származásuk ellenére túlélték a hitleri haláltáborokat, mert együttműködtek a fasiszta szervezetekkel. Életének erről az időszakáról így ír: Őszintén mondva nem tudom hová tartozom. Manapság annyit vitatkoznak arról, hogyan szabad az elvileg rólunk szóló vitát magamra vonatkoztatni, tudniillik cigány a származásom…… ……..Sok új fogalmat, új szavakat tanultam, de nem illek egyikbe sem. Nemzetiség? Nem! Faj? …-jaj, erről pedig pláne ne beszéljünk, mert a Casus Belli óta jobb nem kimondani. Magamért sem ………. és másokért sem……… Ilyen, vagy olyan baj keveredhet belőle, s akkor még cigány sem lehetnék. Ember? No erről meg még ne beszéljünk. erről eddig a történelem folyamán nem volt szó. Maradjunk annyiban, hogy annyi idő alatt, amíg a francia – német határon megállapítják, hogy a cigányok hová tartoznak, annyi idő alatt, amíg itt Magyarországon eldöntik, hogy nemzetiség vagyunk-e vagy nem, fogadjuk el, azt, hogy némileg emberek vagyunk …. 1959. januárjában levelet ír Ortutay Gyula részére. Közli vele, hogy az MCKSZ főtitkára volt, se ezt a posztot a körülötte kialakult ellenséges helyzet miatt el kellett hagynia. A tudományos világ és a cigány nép szolgálatába szeretné állítani tudását. Ortutay Gyula ekkor országgyűlési képviselő, a kulturális bizottság elnöke. Elképzelhetően válasz nélkül hagyja László Mária levelét, illetve kitér kérése elől. Mert László Mária kis idő múlva elhelyezkedik a postánál, ahonnan főpénztárosként megy nyugdíjba. 1989. november 7-én meghal. A Néprajzi múzeum hagyatéka és egy hozzátartozó elmondása alapján írta: Menyhért Ildikó






www.utolsopadban.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!